Frigyes István 1954-ben szerezte meg villamosmérnöki diplomáját a BME-n, majd 1979-ben a Műszaki tudományok kandidátusa, 1980-ban pedig a Műszaki tudományok doktora lett.

Pályafutását az Egyesült Izzóban kezdte, ahol mikrohullámú mérésekkel foglalkozott. 1956-ban a BHG-ban folytatta, itt Uzsoky Miklós vezetése alatt magas színvonalú eredményeket ért el az analóg impulzusmodulált átviteli rendszerek kidolgozásában, majd csoportvezetőként passzív mikrohullámú áramkörökkel és antennákkal foglalkozott. 1965-ben a Távközlési Kutató Intézetben folytatta életútját, ahol kutatómunkát végzett. Tudományos eredményeire alapozva az MTA aspiránsaként érte el a kandidátusi, majd az akadémiai doktori fokozatot.

1983-ban sikeresen pályázta meg a BME Mikrohullámú Híradástechnika Tanszékén kiírt docensi állást a digitális mikrohullámú távközlés és elosztott paraméterű áramkörök témájában. Ettől kezdve az oktatás és a kutatás egyaránt a legfőbb tevékenységévé vált. Új tantárgyakat dolgozott ki és már beemelte ezek keretei közé az optikai áramkörök témakörét is, ami akkor még igencsak újdonságnak számított. 1990-től 15 éven keresztül már a digitális hírközlést oktatta magyar és angol nyelven is. Mindig képes volt a megújulásra, a PhD képzés keretében már a vezeték nélküli digitális hírközlésben vállalt oktatói szerepkört, és már akkor kitért a ma elterjedt MIMO rendszerek oktatására.

Több szakkönyve is megjelent, a Géher Károly professzor fémjelezte Híradástechnika könyv több fejezetét is ő írta. Közben 1995-ben habilitált és egyetemi tanár lett, majd 2003-tól professor emeritusként dolgozott tovább az akkor már Szélessávú Hírközlés és Villamosság Tanszéken.

Tudományos munkássága révén kiterjedt nemzetközi kapcsolatokra tett szert, így számos kutatóhelyről, egyetemről kapott meghívást. Az IEEE tagjaként 1960-ban alapítója és 9 éven keresztül az elnöke volt az IEEE ComSoc and MTT Joint Hungary Chapternek. Részt vett több hazai és külföldi projektben és négy COST kutatási témában, amik elsősorban hullámterjedéssel és csatornamodellekkel foglalkoztak.

A hazai közéletben az MTA köztestületi tagja volt, évtizedekig az MTA Távközléstudományi Bizottságban tevékenykedett. Az IEEE kötelékében elérte a Senior Life Member fokozatot, és számos ComSoc Bizottságnak volt a tagja. Elnyerte a Széchenyi Kutatói ösztöndíjat is, korábban pedig az államilag adományozott Kiváló feltaláló díj ezüst, majd arany fokozatát is.

A HTE-nek 1974-ben lett a tagja, egy ideig a Mikrohullámú Szakosztály titkára volt, de számos más témában is segítette a HTE munkáját. 1983-tól a Híradástechnika folyóirat Orion közlemények rovatának volt a tudományos szerkesztője, majd 1990-1995-ig a folyóirat szerkesztőbizottság tagja volt. A HTE Puskás Tivadar-díját 1988-ban és 1996-ban nyerte el a tevékenységéért, de 1992-ben és 2007-ben a HTE Aranyjelvényt is megkapta.

Az Egyesület a HTE Életmű-díj odaítélésével Frigyes István 70 éves szakmai pályafutását, elért eredményeit, az oktatásban végzett következetes, úttörő tevékenységét és a HTE-ben a hetvenes évektől folytatott szakmai és közösségi tevékenységét kívánja elismerni.

Németh Géza 1983-ban szerezte meg villamosmérnöki diplomáját a BME-n, majd 1985-ben szakmérnöki képesítést nyert és 1987-ben doktorált a BME-n jelfeldolgozás témában. A PhD fokozatát 1997-ben védte meg,

A szakmérnöki diploma megszerzése után után a BEAG Elektroakusztikai Gyárban fejlesztőmérnökként dolgozott, majd 1987-ben a BME Távközlési és Telematikai tanszékén (most Távközlési és Mesterséges intelligencia Tanszék) lett egyetemi tanársegéd. A Gordos Géza által alapított beszédkutatási laboratóriumnak hamarosan a meghatározó alakja lett. Tématerülete a beszédinformációs rendszerek, a multimodális és a mobil ember-gép interfészek körében az alapkutatástól a fejlesztésen át egészen az alkalmazásig terjed. Nevéhez fűződik a MULTIVOX beszédszintetizátor család, a MAILMONDÓ elektronikus-levél felolvasó, a ProfiVox PC-s felolvasó rendszer, a MÁV állomások hangalapú utastájékoztatója, valamint a világon elsőként az SMSMondó, ami az okostelefonra érkező SMS-eket képes felolvasni. Ezek a fejlesztések a látás- és hallássérült emberek számára is hiánypótló megoldást adtak.

Oktatói tevékenysége során több önálló tárgy kidolgozása fűződik a nevéhez, egyaránt részt vesz a graduális és posztgraduális oktatásban. 1989-től egyetemi adjunktus, 200-tól docens lett és 2013-ban habilitált. 2023-ban egyetemi tanárnak nevezték ki.

Tudományos munkája is a fenti területekre összpontosít. Ennek következtében több külföldi tanulmányúton vett részt és sok meghívásnak tesz eleget. Emellett nemzetközi konferenciák szervezőbizottsági tagja. Tudományos publikációi már lassan elérik a 200-at.

A szakmai közösségi életben is aktív. A BME Tudományos Diákköri mozgalmának az egyik meghatározó személye, a BME VIK TDK titkára, majd 2000 óta az elnöke, az OTDK Informatikai szakmai bizottság tagja. Az MTA Távközlési Tudományos Bizottság és az Akusztikai Osztályközi Állandó Bizottság választott tagja. Az International Speech Communication Association tagja, számos külföldi szakfolyóirat szerkesztőbizottsági tagja illetve bírálója. 2019 óta az EU mesterséges intelligencia platformjának a magyar kapcsolattartója, a hazai MI koalíció nemzetközi kapcsolatok munkacsoport vezetője.

Szakmai tevékenységét számos díjjal ismerték el, ezek közül kiemelkedik a 2004-ben elnyert Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje és a 2011-es Akadémiai Nívódíj. A HTE javaslatára 2020-ban nyerte el a Gábor Dénes-díjat.

A HTE-nek 1985 óta tagja, 2000 és 2010 között a Díjbizottság tagjaként tevékenykedett, 2005-től a Híradástechnika folyóirat szerkesztőbizottságának a munkájában is részt vett. Számos BME és HTE közös konferencia megszervezésében volt és jelenleg is aktív, de tevékenyen részt vett nemzetközi konferenciák Budapestre hozásában is. A HTE a tevékenységét 1994-ben Ezüst jelvénnyel, 2016-ban Arany jelvénnyel ismerte el, 2012-ben pedig megkapta a Puskás Tivadar-díjat. 1995-ben és 2000-ben Kempelen Farkas-díjban részesült.

Az Egyesület a HTE Életmű-díj odaítélésével Németh Géza eddigi életútján az oktatásban és a beszédinformációs rendszerek terén elért elméleti és gyakorlati eredményeit, valamint a HTE-ben végzett szakmai munkáját és önzetlen közösségi tevékenységét kívánja elismerni.