A Szakosztály története

Szubjektív visszaemlékezés a HTE Számítástechnikai Szakosztálya indulására - és egy kicsit a 80-as évek számítástechnikájára
 

1. Kezdetek

 

1984-ben kért meg a HTE akkori főtitkára, Méreyné Ági, és főnököm, Dr. Kovács Magda, az LSI ATSz alapító igazgatója (majd a Gábor Dénes Főiskola megalapítója), hogy hozzak létre egy, a számítástechnikával foglalkozó szakosztályt a HTE-ben. Akkor ugyan még nem olvadt össze a távközlés, hírközlés, informatika infokommunikációvá, de azt már érzékelhettük, hogy egyre közelebb kerültek egymáshoz. Ezért tarthatta Magda és Ági fontosnak, hogy az Egyesület nyisson ebbe az irányba, de az is - nem titkolt - céluk volt, hogy egyre több fiatal lépjen be a HTE-be.

 

Ez így is lett, 34 évemmel szinte korelnök is voltam a Szakosztályban. Titkárunk, Varga Imre, aki most a BME Elméleti fizika tanszékének dékánhelyettese, akkor még a Műegyetem ún. táltosképzőjébe járt, ez egy mai doktori iskolához hasonlító képzési forma volt. Persze azóta sem öregedtünk cseppet sem, legfeljebb az egyetemisták lettek kicsit felnőttebbek.

 

Az az egyesületi vezetőségi gyűlés, amelyen először résztvettem, Tófalvi Gyula szobájában volt, a TKI-ban. Az űrkutatási eredményeiről is híres távközlési mérnök volt, úgy emlékszem, akkor a HTE főtitkára. Nemcsak Gyula volt ott jelentős személyiség. Mellettem ült például a BME egy fiatal adjunktusa, vagy akkor már docense? akivel, eléggé el nem ítélhető módon, beszélgettünk is a gyűlés alatt, Pap László, aki ma akadémikus.
 

2. Az új Szakosztály elnevezésének pedig a következő a története

 

A 80-as évek kezdetén már Magyarországon is elkezdtek terjedni a mikroszámítógépek. A számomra első, Intel 8008 mikroprocesszorral 1974-ben találkoztam, a SZTAKI-ban, még hardver szimulátort is kezdtünk rá tervezni, de a használható gépek nálunk is már Intel 8080-ra, és Z80-ra épültek. A találékony magyarok azonnal tudtak olyasmit alkotni, mint az ebben a tekintetben talán nem is fejlettebb "Nyugat". Megjelentek a "konyhaasztalon hegesztett" mikrogépek, és a meghajtásukra alkalmas, már majdnem operációs rendszerek is, jöttek a file-kezelő rendszerek, így már alkalmazásokra is lehetett gondolni. Mindenféle perifériát összekötöttünk mindenféle alapgéppel, ahogy a kedves vevő kívánta, meg ahogy a lehetőségek adták, és a BASIC lett az akkori fő alkalmazásfejlesztési eszköz.

 

A processzorok akkori lassúsága, a kis memória, de a BASIC miatt is, nagy jelentőségük volt az olyan nyelveknek, mint az 1979-ben indult FORTH (negyedik generációsnak szánt nyelv). Kis gépi erőforrást igényelt, de lehetővé tette, hogy a fejlesztő saját ízlése szerint, akár objektum - orientált stílusú eszközkészletet is definiálhasson magának.

 

A kultúrált fejlesztőrendszer azért is volt rendkívül fontos, mert, jó magyar szokás szerint, mindig a ló valamelyik oldalát pártolva a közepe helyett, a korábbi, kizárólag nagygépes megoldásokat mind mikrogépesekkel akarták fölváltani, mégha az egy nagyvállalat integrált vállalatirányítási rendszere volt, akkor is.

 

Szakosztályunk így Mikroszámítógépes programnyelvek és operációs rendszerek néven alakult, és nem sok hiányzott ahhoz, hogy egyszerűen csak FORTH-nak nevezzük, ettől a kötöttségtől szerencsére idejében elálltunk. Arra is elég hamar rájöttünk, hogy nem érdemes se gép-, se segédeszköz típusokhoz kötődni, így lett a nevünk Számítástechnikai Szakosztály.
 

3. A folytatás

 

A kezdeti vezetőségből az a kedves tagunk, a PKI munkatársa, akit mindig "beáldoztunk", delegáltuk a véleményező csapatba, amikor a HTE résztvehetett hírközlési törvények bírálatában, Kádár Ágoston, sajnos, már nincs velünk.

 

Megvan viszont Dr. Cserny László, szintén alapító tagunk, aki azóta már több felsőoktatási intézményben is vezette az informatika oktatását. Csatlakozott Dr. Johanyák Csaba professzor, aki nagyszerű előadásokat szervez "hazájában", a  kecskeméti Neumann Egyetemen.

 

Folyamatos az együttműködés a rokon érdeklődésű társszervezetekkel. Némelyikkel egész egyszerű, hiszen az Európai Minőségügyi Szervezet Magyar Nemzeti Tagozata Informatikai Szakbizottságának elnöke, az ISC2 (International Information System Security Certification Consortium Inc.) Hungary Chapternek  alapító elnöke vagyok. Gyűléseink egyben ISACA (Information Systems Audit and Control Association) Hungary Chapter rendezvények is.

 

Régóta megvagyunk tehát, és aktívan. Alapcélunk mindig az volt, hogy szakmai, de baráti fórumot is biztosítsunk, nemcsak a tapasztalt szakembereknek, hanem a téma iránt érdeklődőknek is.

 

Úgy látszik, ez bevált. 35 éve szervezzük rendületlenül Szakosztálygyűléseinket, csak az akkori 14h, 15h kezdés már nem megy, most ½ 5, ½ 6-ra esik be a többség.

 

Nagyon fontosnak tartom, hogy fórumot biztosítsunk arra, hogy hol, kinek, milyen számítástechnikai feladatai vannak, milyen szakmai problémákat old meg. Megpróbálunk lehetőleg jó minőségű szakmai gyakorlatot szolgáló újdonságokat bemutatni a kollégáknak, minél hamarabb.

 

Tagságunk és az érdeklődők szeretik "világmegváltó" rendezvényeinket is. Volt néhány ilyen a történetünk során. Közgazdász profeszorok foglalkoztak társadalmi trendekkel, a műszaki értelmiség jövőjével (amiért mindig bátran lehetett aggódni), vizsgáltuk a tiszta megismerés kritikáját is, a rendszerszervező szemszögéből, ezt egyik titkárunk, Limbay Róbert adta elő. Jöttek előadni MATÁV vezérigazgatók, Horváth Pál, Straub Elek.  

 

A 35 év alatt sok elismerést kaptam Egyesületünktől ezért a lelkes munkáért. Arany-, ezüst jelvényt, és, ami azt hiszem, ritkaság, két Puskás Tivadar díjat kaptam, 1994-ben, és 2002-ben.